Kiemelt híreink

2024. március 12.

Két templom túra – A debreceni reformáció nyomában- valamint Nagyerdei séta gasztro élménnyel. A helytörténeti sétán Debrecen két különleges református templomát ismerhették meg a résztvevők...

2024. március 04.

2024.02.24-én szombaton folytattuk a kultúrsétás programsorozatunkat Budapesten és a Retro múzeum mellett, számos egyéb programhelyszín felkeresésével.

2024. március 04.

2024. 02.27-én tartottuk közös szervezésben a Debreceni Zsidó Hitközséggel "RENDHAGYÓ KÖNYVBEMUTATÓ - Szalai Viktor" című programunkat a Hitközség központjában.

2024. február 19.
2024. február 15-én tartottuk BALKU LÁSZLÓ egyesületi tagunk könyvbemutatóját a DEMKI Ifjúsági Ház, Galéria 21. termében. A rendezvény moderátorának Szabó Krisztinát a Művésztér Egyesület elnökét kértük fel...
2024. február 10.

Bolla Márta, Kun István, Nyáry Anett festőművészek kiállításmegnyitóját 2024.február 5-én tartottuk a DEMKI Régi Ifjúsági Házában. Hagyományteremtő szándékkal született a gondolat...

2024. február 07.
2024. február 3-án szombaton ismét ellátogattunk az erdélyi Biharfüredre. 1100 m- 1500 méteren voltunk, így a havas program garantált volt ...

A fél évtizede létrehozott egyesület szívügye a Nagyerdő szépségének fenntartása, az ott élő állatok és növények védelme, valamint kulturális tevékenységek és turisztikai fejlesztések megvalósítása, ezáltal pedig a Debreceni Nagyerdő országos szintű megismertetése. Öt éve, amikor hivatalosan is megalakult az egyesület, egy természetbarát közösség kiépítése volt a cél - és ez azóta sem változott.

A debreceniek számára egyértelmű, hogy ha a városon belül zöldre vágynak, akkor a Nagyerdőt választják úti célnak.  Az itt élőknek ez természetes, hiszen ez a város "zöld éke", nem véletlen tehát, hogy az egyesület által kiadott első könyv címe: Én és a Nagyerdő, Debrecen Zöld Éke. A szófordulatot egyébként az egyik díjazott diák adta a versének, mivel  z egyesület megannyi programja között szerepel a természetvédelmi-irodalmi vers,-próza és meseíró pályázat 6-19 éves korcsoportnak,  mára már közel hatezer iskola részvételével. A program indulásakor 78 általános- és középiskola volt Debrecenben, az itteni iskolákból akkor 50  írás érkezett, ám  az internetnek köszönhetően Székesfehérvárról és Budapestről is futott be alkotás.  A sikeren felbuzdulva a következő tanévben országos szinten hirdették meg a pályázatot, minél több gyermeket akartak elérni, és ez sikerült is. Ezt követőleg az  Én és az Erdő címet viselte a pályázat, melynek felhívásátmár  valamennyi magyarországi általános- és középiskola megkapta. Később az Agrárminisztérium bevonására is sor került, hiszen  szükség volt forrásokra és támogatókra is. Mára már Kárpát-medencei szintre nőtt a program, hiszen a harmadik felhívást a határon túli magyar tannyelvű iskolák is megkapták, így  Erdélyből, Szlovákiából, a Délvidékről és Ukrajnából is érkeztek és érkeznek pályamunkák.

Évente Pünkösd környéki időpontban tartják az ünnepélyes díjátadót, majd decemberben publikálják a kétszáz oldalas, színes könyvet, amely tartalmazza a díjazott diákok írásait és a felhívás címére utaló szakmai anyagot egyaránt. rangos

Az első két díjátadó helyszíne a Nagyerdei Víztorony volt, a támogatásnak köszönhetően azonban a következőket már Budapesten rendezték. Sajnos, a tavasszal kezdődött koronavírus járvány rányomta a bélyeget a beküldött pályázatok darabszámára is, melyek eddig évről-évre emelkedő tendenciát mutattak, most viszont a gyerekek home office tanulásával kevesebb írás érkezett.

Az egyesület elnöke, Marincsák Ibolya öt éven keresztül végzett kitartó, és odadó munkája jutalmául az idén rangos elismerésben részesült, melyet a Heti Tv is közvetített:  a Hét embere díjat vehette á Budapesten.

 

Szerző: Kenyeres Ilona

Ahogy elnézem, manapság már olyan sok eseményt tartanak számon világszerte és kis hazánkban egyaránt, mint valaminek a „napját", hogy alig lehet nyomon követni. Valamikor régen majdhogynem csak a Nőnap számított igazán jelentősnek, aztán jó pár éve begyűrűzött a tengerentúlról hozzánk is a szerelmesek napjának kikiáltott Valentin – azaz Bálint – nap, de említhetjük az ugyancsak újdonságnak – és eléggé tréfásnak – számító Apák napját is.


kep

Az azonban örömmel tölt el, hogy a sok-sok, általában komolytalan, tingli-tangli „nap" mellett vannak azért igazán komoly, figyelemre méltók is. Említhetném például a nemrégiben ünnepelt Madarak és fák napját. Többünk számára különösen jelentős ez a nap – no meg ugyanúgy az év többi napja is az kell(ene) legyen-, ugyanis véleményem szerint szerencsére elég sokan érezzük kötelességünknek, hogy védjük, óvjuk a körülöttünk lévő természetet, az erdőket, benne a szebbnél szebb, trillázó madarakkal.

 

Gyerekkoromban egy szép nagy jegenyefa állt az Eötvös utcai udvarban, ahol laktunk, s meseolvasás közben bizony sokszor hallgattam nap mint nap a rajta helyet foglaló vadgalambok búgását. Ez az emlék kitörölhetetlenül beleégett a lelkembe, de jó pár évtizede a galambok mellett a rigók és cinkék azok, akiket ugyancsak a szívembe zártam. Hajnalban ők ébresztenek, én pedig kedvességüket egy szép madáretetővel háláltam meg, mely a nagyon-nagyon öreg körtefa egyik ágán billeg, ősztől tavaszig mindenféle finomságokkal megpakolva. Az eleség mellé a vizet (fagymentes napokon) a fa tövében meghúzódó, csordultig tele esővizes hordó szolgáltatja.

00

Számomra a Madarak és fák napja tehát folyamatos, nem csupán a napjukon gondolok rájuk kitüntetett figyelemmel . Napjukat egyébként éppen száz éve ünnepeljük, jóllehet, sokan nem is hallottunk róla ez idáig. Manapság azonban az internet, és az okos telefonok világában minden jeles napról azonnal értesülhetünk, így – minő véletlen! – az ugyancsak amerikai eredetű Madarak és fák napjáról is, melyet hazánkban 1902-ben szervezett meg egy ornitológus, nevezetesen Chernel István. Apponyi Albert miniszter pedig körrendeletben írta elő, hogy évente egy napot az iskolákban a tanulók a mezőgazdaságban hasznos madaraknak, illetve azok védelmének szenteljenek. Bízom abban, hogy manapság körrendelet nélkül is sikerül a fenti nemes cél megvalósítása, hiszen valamennyiünk - idősek és fiatalok - érdeke, hogy óvjuk, védjük a környezetünkben lévő, sajnos egyre kevesebb fával szolgáló erdőt, annak összes madarával együtt.

 

Kenyeres Ilona írása

27840638201 4c19b45c00 z-600x4031Amikor én még fiatal voltam, csak egy Vigadó nevű épület, pontosabban vendéglátó ipari egység volt Debrecenben, mégpedig az, amelyik azóta is méltóságteljesen áll a Nagyerdei Gyógyfürdő ma már fedett új szárnya mellett.

Később aztán a Csónakázó tó partján megépült a másik, az Új Vigadó, valószínűleg ekkor kapta az eredeti Vigadó a Régi jelzőt. Mindenesetre az én emlékeimben csak a régi hely szerepel. Akkoriban – azaz a 60-as évek vége felé - nagyon sokszor megfordultunk ott, különösen a kerthelyiség zöld székein, és a táncparketten kedves barátnőimmel, osztálytársaimmal.

Mindig kellemes zene szólt, udvarias pincérek szolgálták fel az ételt és italt, és ugye, nem utolsósorban ismerkedni is lehetett ott. Sokszor a strandolás után egyenesen oda vettük az irányt, ez legfőképpen akkor történt, ha nem volt különösebb célunk – vagy ha úgy tetszik: „hátsó szándékunk” -, ám ha úgy gondoltuk, hogy esetleg megismerkedhetünk valakivel az este folyamán, akkor inkább hazaugrottunk, s átöltöztünk, mielőtt „bevetésre” indultunk.

Általában volt is „felhozatal” bőven még akkoriban egy-egy ilyen szórakozóhelyen – mindkét nem soraiból. Nem unatkoztunk, az biztos. Abban az időben még nem voltak diszkók, romkocsmák, s egyéb zajos helyek, ahová a mai fiatalok járnak szórakozni és/vagy ismerkedni. A zene is éppen az akkori „füleknek” – és persze lábaknak - megfelelő volt, nem kellett 50 méterrel távolabb mennünk, ha azt akartuk, hogy értsük is, amit a partnerünk mond. Volt ott lassú és gyors, tangó és cha-cha-cha, s az akkoriban divatba jött twist egyaránt. A záróra is korábban volt, mint manapság, s általában az utolsó villamossal mindenkinek haza is kellett mennie, ha azt akartuk, hogy a szüleink máskor is elengedjenek bennünket.

(Kenyeres Ilona írása)

19064273296 fde1728684 z-300x2251Nagyerdei visszaemlékezéseim sorából nem maradhat ki az a hely sem, amely utolsóként fogadja be városunk lakosait.

Ahol végleg megpihenhetnek az életben megfáradtak – és sajnos nemegyszer azok is, akik még nem is annyira fáradtak, és nem is igazán szeretnének pihenni, legalábbis nem ezen a helyen.

Mert itt a végső nyugalom vár mindenkit, akár akarja, akár nem. Ez a hely pedig ugyancsak a mi gyönyörű Nagyerdőnk része: a Debreceni Köztemető, benne egy, valljuk be, „nemszeretem” épülettel: a Krematóriummal.

Mint épület, szép – legalábbis a szakemberek szerint. Mert én legszívesebben soha nem néznék rá, soha nem mennék be a falai közé, de sajnos, ebben az egyben nem én döntök. Nem rajtam múlik, mikor kell felkeresnem - egyelőre még csak egykori rokonaim, barátaim, ismerőseim búcsúztatása alkalmából, aztán majd egyszer… de nem folytatom, hiszen mindenki tudja a mondat második részét.

A Krematórium éppen 84 éve nyitotta meg kapuit, és 25 évvel ezelőtt műemléki védettséget is kapott a Borsos József által tervezett, s az ország egyik legszebb ravatalozójának tartott épület, melynek főkapuján található Jézus szobor Némethy László alkotása. Az épület előtt elterülő tó és a sétány a padokkal akár egy erdei pihenő hely is lehetne – mint ahogy végül is az a funkciója – ám mégsem hagyható említés nélkül az a tény, hogy az ide betérők nem derűs, erdei séta közben telepszenek le ezekre a padokra. A lélekharang hangjai mellett fájó szívvel nézik a gyönyörű környezetet, miközben azokra emlékeznek, akik sajnos már nem lehetnek részesei ennek a csodálatos élménynek.

Dél-Albánia természeti "kincskereső"

Harmadik alkalommal szervezzük természeti kirándulásunkat Albániába 2024. augusztus 5-12. között.

PÁRIZSI KULTÚRSÉTA 05.31- 06.04.

Folytatjuk "PÁRIZSI KULTÚRSÉTA" egyesületi programsorozatunkat.Időpont: 2024. május 31 - június 4. Idegenvezető: Szirbek István Párizsban élő művészettörténész.

Pünkösd a mátrában

Cifra istálló, Közlekedési múzeum, Parádsasvári üvegmanufaktúra, Ilona völgyi vízesés és sok más az Egyesületi ünnepi hétvége programja Parádfürdőn Május 18-19-20.

Újra X. Fuss, kocogj, sétálj a Nagyerdő madaraiért

Elindult az INGYENES NEVEZÉS/REGISZTRÁCIÓ a jubileumi X. Fuss, kocogj, sétálj a Nagyerdő madaraiért rendezvényünkre. Dátum: 2024. ÁPRILIS 20.

Természetfotós pályázat 2024

"Négy évszak a természetben" címmel egyesületünk természetfotós pályázatot hirdet a TERMÉSZET jegyében általános- és középiskolások részére. 

irodalmi pályázat 2024

Egyesületünk természetvédelmi-irodalmi vers,-próza,-meseíró pályázatot hirdet a TERMÉSZET jegyében általános- és középiskolások részére.

Támogassa egyesületünket!

Adó 1% felajánlások

Támogassa idén is adója 1%-ának felajánlásával a Nagyerdőért Egyesületet.

Mostantól együttműködve tesszük szebbé a világot!

 

a konyv baratja es nagyerdoert egyesulet

 

A könyv barátja vagyok és a 
Debreceni Nagyerdőért
Természetvédelmi és Kulturális Egyesület