Előző visszaemlékezéseimben a régi jó Nagyerdei Strandról ejtettem néhány szót, most viszont arról írnék, hová is mentünk sokszor – különösen hét végén – amikor, sokszor csapatostul elhagytuk a medencék világát.
Két szórakozóhely is kínálta magát a napozásban és úszásban elfáradt ifjúságnak. Az első rögtön a Régi – később pedig a Csónakázó tó melletti Új – Vigadó, és kissé távolabb a Pálma Eszpresszó. A Pálma egyébként a kedvenc helyünk volt, máskor is felkerestük, nem csupán a strandról hazafelé menet. Emlékszem, amikor elballagtunk a Bethlenből - 1967-ben – első utunk ide vezetett. Igen kellemes, kulturált hely volt, udvarias kiszolgálással - ez a mai napig is így van egyébként, ám ami már sajnos nemigen tér vissza, az az élőzene varázsa. Akkoriban egy zongora, egy dob, egy gitár, s egy énekes már elég volt a jó hangulathoz. A tánczene hallatszott a teraszon is, ahol ugyancsak telt ház volt szép nyári estéken.
Emlékszem, egy alkalommal olyan sokan összegyűltünk a baráti társaságból, hogy a terasz egyik asztalánál már nem fértünk el mindnyájan, így miután néhány pótszéket kerítettünk, a fele „banda” az asztal körüli második sorban tudott csak leülni. Általában a sör és a fagylalt fogyott leginkább, s a kiszűrődő zene hangjaitól sokszor mi is kedvet kaptunk az énekléshez, különösen a Beatles együttes számait, s a kor ismert magyar táncdalait részesítettük előnyben. Éjfél után aztán már kíséret nélkül is énekeltünk. Volt ott minden: a Kislány a zongoránál címűtől kezdve a Fehér sziklákig, válogatás nélkül mindent „vokáloztunk” egymásnak.
Egyszer záróra után még nagyon nem akaródzott egyikünknek sem hazamenni, kitaláltuk hát, hogy a Pálmától versenyt futunk a Régi Vigadóig a sétányon. Időnként ugyan meg kellett állnunk a röhögés miatt, de végül csak célhoz értünk, élünkön az akkor még Debrecenben élő, későbbi fővárosi színésszel, Heller Tamással. Ennek a fergeteges, éjszakába nyúló estének aztán számomra meglett a böjtje, ugyanis mivel nem értem haza időben, a szüleim másnap nem engedtek ki a strandra. Nagyon fájó büntetés volt…
Kenyeres Ilona
Forrás: Strand utáni vigalmak
