Füredi Szilárd: Én és a Nagyerdő

Az "Én és a Nagyerdő" vers és prózaíró pályázatunk középsikolás versíró kategória I. helyezettje:

Füredi Szilárd

Füredi Szilárd: Én és a Nagyerdő

Hajnalodik az idő az erdő felett,
az itt lakók közül mindenki szeret.
Zordság, sötétség, mindez csak látszat,
amit magában rejt, az igazi varázslat.

Áttör a lombon a Nap első sugara,
a természet szépségét büszkén mutatja.
A madarak a szabadság hangján énekelnek,
daluktól a virágok is menten életre kelnek.

Illatuk a lelked mindig felpezsdítik,
szemed előtt álmaidat hamar készre festik.
Hallgasd, ahogy halkan minden száluk súgja,
higgy magadban, nincsen ok a búra.

Ne ártsál se kicsinek, se szúrósnak, se másnak,
fogadd el őket egy-egy jó barátnak.
Nézz fel egy nagy tölgyre, ott áll már száz éve,
Tegyél róla, hogy életének ne ma legyen vége.

Őrzik csendben a rétet, sorban körbe állják,
boldogabbá teszik a gyermekek világát.
Örömteli látvány, nem kellenek szavak,
érezd ahogy lassan a szellő köztük halad.

Múlt, jelen, jövő, magad előtt látod,
ne csak reméld, tedd szebbé a világot.
Állja ki az Erdő az idő próbáját,
Jelentse örökké az emberek mannáját.

Harsogja az égbe, nincsen mitől félni,
példázza, hogy békében, együtt remek élni.
Legyen vára képzeletnek, álomnak, ábrándnak,
áttörője a minket korlátozó határnak.

Őrizd meg szívedben és gondolj néha vissza,
az Erdő milyen nyugodt, vidám és tiszta.
Állatok, virágok, a fák minden egyes ága,
a élet legőszintébb megnyilvánulása.

Füredi Szilárd, Debrecen, Tóth Árpád Gimnázium, 12. E.,
Tanár: Dorner Eszter

Közérdekű felhívása, bejelentése, esetleg ötletei vannak a debreceni Nagyerdővel kapcsolatban? Keressen minket! Kapcsolatfelvétel