Az Aktív Magyarország által koordinált Tavaszi nagytakarítás keretében - az időjárás miatt módosított időpontban - április 13-án tartottuk meg szemétszedési programunkat a Nagyerdő 34-es számú erdőrészletében. Az összegyűlt szemeteszsákokat elszállítottuk az AKSD Vértesi úti szemétlerakó telephelyére. A napunkat bográcsban elkészített ízletes estebéd elfogyasztásával zártuk Pallagon. Köszönjük szépen a részvételeteket! 
Budapesti kultúrséta programsorozatunk IV. állomása a Margit-sziget volt. Nyulak szigete, Ékességek szigete, Nádor sziget, Szent Margit szigete, mind egy és ugyanaz!
Megtudtuk, hogy kik fedezték fel a sziget alatti gyógyforrást, információkat kaptunk a "Manci"-hídról, a szigeti királyi udvarházról és a Nádor villáról.
Kellemes tavaszi időben sétáltunk ebben a nem mindennapi főúri parkban, átengedve magunkat az élményeknek. A sziget, amely századokon át kizárólag úri muri helyszíne volt, ma mindenkinek kikapcsolódást jelent. Köszönöm szépen Makó J.Ádám idegenvezető munkáját és résztvevők soha nem lankadó figyelmét és aktív érdeklődését! Találkozunk MÁJUS 22-én (vasárnap) az V. sétánkon, M.Ibolya 
Az időjárás hűvös (5-7 °C), szeles, borult, később változóan felhős volt, szerencsére csapadék nélkül. A bejárt erdőrészletek túlnyomó részt a rügyduzzadás kezdeti stádiumában lévő lombhullató erdőkből álltak, foltokban ültetett fiatal nemes-nyarasokkal, örökzöld fásszárú foltokkal, helyenként letermelt részekkel. A ritkás aljnövényzet, az időjárás jellege és a lombfakadás előtt időszak miatt a látótávolság jó volt. Az erdőben való közlekedést, így az iránytartást sűrűbb cserjeszint csak elhanyagolhatóan kevés helyen nehezítette, a lábonálló és fekvő holtfa mennyisége viszont meglepően magas volt egy erdészetileg kezelt erdei környezethez, ami néha kerülésre késztette a felmérőket.
Az egyes csapatokkal együtt haladó szakértők megállapításai alapján a bejárt erdőrészekben a nagytestű növényevők sűrűsége meglehetősen magas lehetett. A becslés során látott nyomok és hullatékok tanúsága szerint a vaddisznók száma jelentős és a benyomások alapján egyenletes, ezen kívül gímszarvas, őz, illetve mezei nyúl is szép számmal jelen van a kiválasztott erdőrészben. Több felmérő beszámolt arról is, hogy a fák között, a haladás szempontjából oldal irányban, élő vadat (vaddisznó 10-es kondában is, őz és mezei nyúl) is megpillanthatott, amelyek a benyomások szerint megszokhatták az emberek gyakori, de alkalmi jelenlétét, mert a háborítatlan erdőkben megszokott pánikszerű menekülés helyett itt legtöbbször nyugodt tempóban távolodtak a felmérő csapattól. Mivel a becslés módszertanát mókusok számlálására fejlesztették ki, az nem alkalmas a nagytestű növényevők számának, vagy sűrűségének becslésére, így azokról csak a fenti benyomások alakulhattak ki.
A 1,5 - 2,5 órás becslés alatt a megfigyelők a bejárt mintegy 120 hektár nagyságú erdőrészen mókus jelenlétét nem tudták regisztrálni. A bejárás során aktív mókusfészkeket a kísérő szakértők sem tudtak felderíteni. Ez alapján az eredmény alapján természetesen nem jelenthetjük ki, hogy a területen nem élnek mókusok, azonban megállapíthatjuk, hogy azok száma a becslési szint alatt maradt. Egy évvel korábban a Nagyerdő intenzívebben parkosított, a város belterületéhez közelebbi, 70 hektáros területén azonos módszerrel elvégzett, hasonló mókus-szinkronszámlálás alkalmával, hasonló időjárási körülmények között, 10 mókusegyedet tudott regisztrálni a 46 felmérő. A két év felmérése során a kiválasztott területek biztosan különböztek abban is, hogy az esetlegesen ott élő mókusok mennyire szokták meg az ember jelenlétét, hiszen egy temetőben vagy egy városi parkban az gyakorlatilag folytonos, szemben az idei évben bejárt erdőrészekkel, ahol ugyan nem ritka, de alkalmi az emberi jelenlét. A nagytestű növényevők nagy száma és viselkedése azt mutatja, hogy ezek az állatok legalábbis bizonyos szinten megszokták az emberi jelenlétet. A fentiek miatt a mókusok viselkedése bár különbözhet a két egymást követő év felmérési helyszínén abból a szempontból, hogy mennyire bújnak el az egyedek egy arra járó ember elől, azonban nem várható, hogy ez a menekülési, elbújási reakció szélsőségesen eltérő legyen.
Az eredmények és tapasztalatok tükrében tehát az a megállapítás, mely szerint a Nagyerdő idei évben felmért területének mókussűrűsége jóval alatta marad az elmúlt évben felmért, urbánusabb erdős területek mókussűrűségétől, minden bizonnyal helytálló. Ennek okait csak találgatni tudjuk, de nagy valószínűséggel a táplálék elérhetőségének, valamint a búvóhelyek jelenlétének, vagy hiányának ebben jelentős szerepe van. Az idei felmérési helyszín cserjeszintjének szinte teljes hiánya sem a táplálékot biztosító bogyós növényzet hiánya, sem a sűrű, búvóhelyet nyújtó, illetve a mókus számára biztonságot jelentő, földfelszín feletti közlekedést biztosító növényzet hiánya miatt nem ideális e rágcsálók számára. Mivel az intenzív erdészeti munkálatok feltehetően nemcsak az aljnövényzet és cserjeszintet, hanem az erdőben található holtfa mennyiségét is jelentősen csökkentették volna, arra kell gondolnunk, hogy nem emberi tevékenység eredménye a meglehetősen hiányos aljnövényzet és cserjeszint. Ezt a feltételezést elfogadva, az említett alsóbb növényzeti szintek fejletlenségéért a tapasztalt nagy sűrűségben jelenlévő nagytestű növényevő állatokat tudjuk csak felelőssé tenni, amelyek közül a vaddisznóállomány tűnik a legjelentősebb ható tényezőnek. Itt jegyezzük meg, hogy az erdőben több vadetetőt, szórót is megfigyelhettünk, amelyek jelenléte biztosan nem a vadállomány magas sűrűsége ellen fejti ki hatását.
Összegezve tehát megállapítható, hogy a Debreceni Nagyerdő várostól távolabbi mintaterületén a mókusok sűrűsége jelentősen kisebbnek adódik a belsőbb, urbánusabb, parkosabb részeinél. Ennek legfőbb okait a közvetlen emberi hatások (pl. elérhető, ember által szándékosan, vagy akaratlanul biztosított táplálékforrás, ragadozók csökkent száma) mellett a magas nagytestű növényevők, elsősorban a vaddisznó, sűrűsége mellett kialakult ritka, vagy hiányzó aljnövényzet és cserjeszintben kereshetjük.
A XVIII. és XIX. század fordulóján, a Dunai átkelőhöz vezető út mentén, Budapest VII. kerületében alakult ki a régi pesti zsidónegyed, melynek központja akkor a Király utca volt. Ez a terület a főváros egyik legrégebbi, legizgalmasabb és leghangulatosabb városrésze, egyben egyetlen tradicionális zsidó-kereskedő negyede, mely minden tekintetben különbözik Budapest más városrészeitől, sőt, Európa nagyvárosainak zsidónegyedei között is sajátos, egyedülálló pozíciót tölt be.
Itt találhatóak a mai napig a magyarországi zsidó hitélet legfontosabb intézményei, zsinagógái, kulturális és adminisztratív épületei: a Magyar Zsidó Múzeum, a Mártírok Temetője, a Raoul Wallenberg emlékkert, valamint a magyarországi neológ és ortodox zsidó hitközségek főtemplomai, székházai. A pesti zsidónegyed történetét a Wesselényi utca 7. szám alatt található Magyar Zsidó Levéltár anyaga eleveníti fel korabeli naplók, szerelmeslevelek, kérelmek és engedélyek segítségével.
A XIX. századi Pest, klasszicista-romantikus kisvárosias beépítése a mai napig tetten érhető a zsidónegyedben. Itt valóban különleges érzés hosszabb sétákat tenni, elveszni passzázsaiban, rácsodálkozni a házak homlokzataira és elámulni rejtett terein és a hajdan volt, gazdagabb kor lenyomatain. A budapesti zsidónegyed – amely az UNESCO Világörökség listáján is szerepel – újra él: a kóser éttermek és pékségek, a rituális fürdők mellett éjfél után ismét hangos a Gozsdu udvar, és az egykor bontásra ítélt házakban sorra nyitnak a kultikus romkocsmák és szórakozóhelyek. Sétánk során helyi szakvezetéssel tekintettük meg belülről a Dohány utcai zsinagógát.
Az ebéd fakultatív ezen programnapoknál, többen a Spíler étterem kínálatát kóstolták meg, illetve a környéken található vendéglátóhelyekre látogattak el. A "Zsidónegyedes" napunkat, megható - ünnepélyes - tartalmas - mozgalmas - meglepő - jelzőkkel tudom jellemezni, amit hálásan köszönök a CSOPORTNAK és Makó J.Ádám idegenvezetőnek ! Találkozunk MÁRCIUS 20-án a "Váci utcai" napunkon, ahol Ádám folytatja Budapest ezen részének bemutatását és az érdekes anekdotázását. M.Ibolya
Farsang Mohácson és környékén, 2022.
Az idei egyesületi farsangunkat Mohácson töltöttük. Február 25-27. között 3 napra terveztünk programokat a környékre. Kecskeméten és Kalocsán belvárosi séta keretében ismerkedtünk a látványosságokkal. Baja belvárosában található Ciszterci Ház adott otthont 2 éjszakára csoportunknak. Gemenc déli kapuja a Pörbölyi Ökoturisztikai centrum. Mi innen indítottuk felfedezéseinket Gemencen, - Gemenc kincsei kiállítás - vadmegfigyelőben volt lehetőségünk megszemlélni a szarvasok és vaddisznók természetes élőhelyét és viselkedését - valamint a gemenci kisvasúton történő utazás is segített az ismerkedésünkben. Sok érdekes információt hallhattunk a helyi szakvezetőtől. Mohácson jelképes busóálarcot készíthettünk, valamint ízelítőt kaptunk a tél elűzésének formájáról, úgy "BUSÓSAN"! Köszönjük szépen a beküldött képeket Kirsch Teréz és Márián Katalin fotós csoporttagjainknak.