(Kenyeres Ilona írása)

13457639 10204745021025374 469146358 n-300x1881A Nagyerdővel kapcsolatos emlékeim sorából semmiképpen sem hagyhatom ki azt az egy csodálatos évet, amelyet az akkori Biogal Gyógyszergyárban töltöttem - amikor még nem tudtam, mi leszek, ha nagy leszek. ..

Igaz, hogy egy szép kerek erdő közepén nem éppen egy gyógyszergyár képe villan fel elsőnek a meséskönyveket lapozgató gyerekeknek – no és valljuk be őszintén, nekünk sem. Na de ha már annak idején úgy döntöttek az ítészek, hogy egy ilyen vegyi üzemet pont erre a részre, a Nagyerdő szívébe, a klinikák szomszédságába telepítenek – feláldozva ezzel jó néhány szép és értékes fát, valamint az erdő csendjét, és tiszta levegőjét - akkor a városvédők és a természetszeretők szava sajnos nem sokat ér.

Na de tegyük félre a morgolódást, már csak azért is, mivel a tényeken azzal úgysem lehet változtatni, és emlékezzünk… A hatvanas évek vége felé jó sorsom a Biogalba vezetett, méghozzá azon belül is a kereskedelmi főosztály szigorú főnökének előszobájába, ahol titkárnőként igen komoly feladatokat kellett ellátnom. Történetesen: viráglocsolás, levelek iktatása, telefon felkapása – amennyiben éppen csörög -, valamint – szigorúan magánszorgalomból - az anyag- és a kereskedelmi osztály dolgozóinak meglátogatása. Ez utóbbi a főnök távollétében zajlott.

Bővebben ...

palma-presszo-300x1741Előző visszaemlékezéseimben a régi jó Nagyerdei Strandról ejtettem néhány szót, most viszont arról írnék, hová is mentünk sokszor – különösen hét végén – amikor, sokszor csapatostul elhagytuk a medencék világát.

Két szórakozóhely is kínálta magát a napozásban és úszásban elfáradt ifjúságnak. Az első rögtön a Régi – később pedig a Csónakázó tó melletti Új – Vigadó, és kissé távolabb a Pálma Eszpresszó. A Pálma egyébként a kedvenc helyünk volt, máskor is felkerestük, nem csupán a strandról hazafelé menet. Emlékszem, amikor elballagtunk a Bethlenből - 1967-ben – első utunk ide vezetett. Igen kellemes, kulturált hely volt, udvarias kiszolgálással - ez a mai napig is így van egyébként, ám ami már sajnos nemigen tér vissza, az az élőzene varázsa. Akkoriban egy zongora, egy dob, egy gitár, s egy énekes már elég volt a jó hangulathoz. A tánczene hallatszott a teraszon is, ahol ugyancsak telt ház volt szép nyári estéken.

Bővebben ...

Strand-elmenyek-600x4201Legutóbbi visszaemlékezésemben kora gyermekkorom strandbéli kalandozásairól írtam, az alábbiakban pedig a kamaszkor emlékeit idézem fel.

 

Középiskolás koromban általában a barátnőimmel rohamoztuk meg a Nagyerdei strandot – pontosabban annak is a régi, békebeli, fából készült napozópadjait, melyeken jobb esetben akár tízen is elfértünk, szépen, szorosan, egymás mellé lapulva, mint a heringek a dobozban.

Érdekes, akkoriban még nem kellett az UV-sugárzástól félni – mert nem is tudtak róla, gondolom, így aztán általában mindenféle naptej nélkül égtünk le a nap végére, aztán kenegethettük magunkat otthon a jó kis kimérős tejfellel. Istenem, de szép időszak is volt az!

Akkoriban már tudtam úszni , legalábbis Lamp Karcsi bácsi megtanított, ám a négyméteres medencébe – melynek partjáról iskolatársam, Milbik Kálmán műugró csodálatos fejeseit csodáltuk – nem mertem egyedül bemenni. Ennek oka az volt, hogy édesanyám mindig rettenetesen aggódott értem, így az úszóleckék alkalmával is ott állt a medence szélén, hogyha szükséges, utánam ugrik, és kiment a vízből – ebben csak az volt a még meghatóbb, hogy ő viszont egyáltalán nem tudott úszni. Ebből kifolyólag talán nem csoda, ha miután szinte belém nevelte a víz iránti félelmet, csak minimum öt fiú kíséretében mertem bemerészkedni a négyméteres medencébe. Hála Istennek, általában mindig volt ennyi fiú a környezetemben.

Bővebben ...

nagyerdei-csonakazo-toKár, hogy már csónakázó tó nincs. Egy debreceninek a Nagyerdő különösen gyermekként, a nyugalmat,a békességet, az ünnepet jelentette. Ott volt a csónakázó tó, a fürdő, és az ötvenes években augusztus 20.-án a Nagyvásár a Stadion előtti sétányon. Az Állatkert és a vidámpark jóval később készült el. A Vídámvásárba vagy Nagyvásárba menni jutalom volt, a jóságért járt cserébe. Mindig ajándékokat kaptunk.

A mai gyermekek el sem tudják képzelni, hogy mi nem naponta kaptunk ajándékokat. Egy évben 2-3 alkalom volt. Ott kinn az erdőn similabdát, egy-egy 50 filléres (egy gombócos) fagyit kaptunk. Az augusztusi vásárban pedig vásárfiát, azaz valami játékfélét. Dominót, társasjátékot, effélét. Az egyik legkedvesebb ajándékom az volt, amit 10 évesen kaptam. Bakelit (a mai műanyagok elődje) játék kávés készletet. Ovális tálca, kancsó, kis csészék alátéttel. Ez sokáig megmaradt.

A similabda hazáig kibírta, sőt néha még 2-napig is. Hogy mindenki tudja mi is volt az: színes cellofánba csomagolt papírzacskóba töltött fűrészpor, amit ökölnyi nagyságúra formáltak és spárgával jól körbe kötötték. Egy kb.: félméternyi kicsi vékony gumiszalagot csomóztak a tetejére középen. Fogtuk a gumi végét és dobtuk a labdát. A gumi megnyúlt, repült a labda, majd visszaugrott eredeti hosszára. Odacsapódott a kezünkhöz, lábunkhoz, az előttünk, mellettünk sétáló szülőkhöz.

Bővebben

(Kenyeres Ilona írása)

nagyerdei-furdo-1-600x4031A debreceni, nagyerdei strand gyerekkorunkban fogalom volt számomra és a velem egy udvarban lakó Attila, Jutka és Kati számára.

Általában csak vasárnap jutottunk ki, természetesen szüleinkkel együtt – hiszen annak idején még nem volt szabad szombat, tehát csupán a hét utolsó napján áldozhattunk eme szenvedélyünknek, mégpedig a szokásos reggeli szentmise-penzum lerovása után. Már a strandlátogatást megelőző nap nagy izgalomban telt, hiszen tudtuk, milyen élmények várnak majd ránk vasárnap, így már szombat este elkezdtük a vajas kenyerek, a paprikák és a paradicsomok becsomagolását.

Másnap aztán, amint némi, jegypénztár előtti sorban állást követően beszabadulhattunk a felhőtlen, egész napos szórakozást nyújtó „objektum"-ba, már csak a Tejivót és a fagylaltos standokat kellett megcéloznunk. Az udvarban lakó gyerekekkel együtt – akik szintén az én szüleim gyámsága alatt álltak ezen a szép napon - kezdtük meg a rohangálást, melynek első állomása a kabinsor volt.

Bővebben ...

Közérdekű felhívása, bejelentése, esetleg ötletei vannak a debreceni Nagyerdővel kapcsolatban? Keressen minket! Kapcsolatfelvétel