Az " Én és a Nagyerdő" vers és prózaíró pályázatunk alsó tagozatos vers kategóriában III. helyezést ért el:
Bereczki Hunor: Én és a Nagyerdő
Sokszor jártam életemben csoda helyen, de nem felhőn,
jártamban és keltemben állandóan elbűvölt.
Kismadarak, nagy madarak csicseregtek fatetőn,
láthatatlan szellemlények mozogtak a fák között.
Árnyas lombok sátra alatt behúzódtam a nap elől,
eső esett, hideg szél fújt, elbújtam az ágak közt.
Vastag törzsű hatalmas fák otthont adnak madárnak,
laknak rajta kis katicák, versenyt futnak a hangyákkal.
Méhek, legyek zúgnak-döngnek, keresik a betevőt,
harkály kopog, rigó fütyül, "aki alszik, ébresztő!"
Bagoly nyitja álmos szemét, pislog nagyot, jól szétnéz,
csodálkozik, huhog egyet, "de hiszen még nincs sötét!"
Bokor alatt a pók szövi félelmetes hálóját,
aki abba belebotlik, a tücsök elhúzza a nótáját!
Béka brekeg, "legyet kérek, ha nem kapok, vartyogok!"
Szarvasbogár, kis giliszta egyszerre szól "már unom!".
Sorolhatnám ezerszámra a sok csodát, amit látok,
De menj ki te is, lásd meg magad s tátsd el szádat, barátom!
Ha kérded, mi ez a hely, hol és merre találod,
Azt mondom én, menj csak bátran, Debrecenben meglátod!
A sok csodás, szép hely közül nehéz lesz választanod,
De ez legyen az első döntés eme kerek világon!
Kitárom hát a titok nyitját, mint írtam már, nem felhő,
jól jegyezd meg, s ne felejtsd, ez a hely a NAGYERDŐ!
Bereczki Hunor
Debrecen, Vénkerti Általános Iskola, 4. T.